Ez a második könyvem bevezetője, remélem ez is tetszik. Három részből áll, de sokkal nagyobb jelentősségűek, mint A Gömb részei, ezért külön vannak egymástól itt az oldalon.
Halálos álmok
Farkas Gábor születése pillanatától csodagyerek volt. Egy olyan agydaganattal született, amely varázslatos erőt adott neki: álmai a való világban is megtörténnek! Ám a kezelőorvosa titkolt vágya, hogy megszerezze az erejét, és ahogy a fiú cseperedik, megpróbálja véghez vinni a tervét. A fiú közben barátokra lel és megtalálja a nagy Ő-t is, de ez nem elég a boldogságához. A doktor akcióba lendül, de szerencsésen elhárítja a támadást, barátai segítségével.
Két év múlva új veszély leselkedik rá. Bár ereje megváltozik, a daganat hatalmas ereje még benne van, és egy új ellenségnek fáj rá a foga, aki nem más, mint a doktor megszállott fia. Megszerzi a fiú erejét, és egymással csatázva, Szeged utcáin át harcolnak életre – halálra, de a fiú elsődleges célja, hogy meggyógyítsa az elmeháborodott férfit. A terv balul sül el, a férfi meghal, Gábor visszakapja a régi, álmokkal működő erejét, és viszonylag rendbe jönnek a dolgok, amikor újra, egy még sötétebb felhő úszik élete vize fölé.
Egyéb infók:
Oldalszám, mind a 3 résznek (A4-ben): 147
Fejeztek száma összesen: 61
Egy kis ízelítő:
9.fejezet
A híd
Gábor ellépett az elájult férfitól és gyorsan megpróbálta leütni a három másik férfit, akik épp felállni készültek. Pár szabályos rúgással leterítette őket. Hangokat hallott kintről és a férfi, akinek az előbb behúzott egyet, ébredezni kezdett. Lassan felállt és támolyogva Gáborra nézett.
-Hé, kölyök!- szólt neki.
Gábor elrohant az ajtó felé, amin épp Dr. Szűcs lépett be, és így belerohant az öregbe, aki hátat dobott az ütközéstől. Átmászott a férfin, de az elkapta a bokáját. Kapálózás közben azonban gyorsan megszabadult tőle is és kilépett a szobából, becsukva maga után az ajtót, majd a benne lévő kulccsal bezárta azt.
Rémülten szétnézett a szobában, ahol fogva tartották és a terem végében tartózkodó apjához sietett. Felsegítette és elkezdte kibontani a köteleit.
-Fiam, én- kezdte az apja, de Gábor a szavába vágott.
-Ne most apa!- mondta, mire végre elszakította a kötelet. -Majd otthon! Siessünk!
A másik teremben lévő csapat közben elkezdte kitörni a bezárt ajtót, egyelőre nem sok sikerrel. Gábor gyorsan a terem ajtajához ment és feltépte azt.
Kint már sötét volt és egy fás, bokros területet talált és előtte néhány méterre víz csobogott. A víz túloldalán pedig megpillantotta a város fényét. A Tisza másik partján voltak, Újszegeden. Az épület mellett három autó állt. Gábor odasietett az apjával az egyikhez és feltépték az ajtót.
A házban pedig kitörte az öt férfi az ajtót és elkezdtek szaladni a kijárat felé, de Gábor és az apja már beindította az egyik kocsit, amivel el is indultak a kis erdei ösvényen.
Dr. Szűcs és a másik férfi, aki beadatta Gábornak a szérumot, beültek egy autóba és a három őr pedig a maradék egy autóba és gyorsan a menekülők után indultak.
Gábor apja nagy sebességgel száguldott a fák között. Gábor tudta, hogy a Tisza árterében vannak és még át kell haladniuk a várost védő töltésen, ahol a kocsi csak feljáróval képes felmenni.
-Vigyázz!- kiáltott fel Gábor, mikor egy hatalmas kidőlt rönkkel találta szembe magát.
Apja a fékbe taposott és a kocsi oldalra fordulva lassan nekikoccant a rönknek, megrepesztve ezzel a Gábor felöli ablakot. Várakozásra nem volt idő, mert meghallották a közeledő autók zaját és a gázba léptek.
Még egy kis fás kocsikázás után a töltésnél találták magukat és szerencséjükre pont velük szembe volt a feljáró is. Az apja megpergette az erdei talajon a kerekeket és teljes gázzal elindult a lejtő felé.
Gábor hátranézett és meglátott két, a fák közül kiugrató autót, amint csúszkálva földet értek mögöttük. De miközben nézett hátra, nagyot huppant az autó. Felértek a lejtő aszfaltburkolatára.
A töltés teteje egyre közeledett és végül elérték azt. Íves ugratás után, nagyot koppanva landoltak egy parkolóban. Az apja sebességbe tette a kocsit és kifarolt a parkolóból. A szegedi oldal felé vezető híd épp mellettük volt. Üldözőik is átugrattak a töltés felett és szinte mellettük landoltak.
Kiértek a parkolóból és ráfordultak a hídra. Előttük haladt egy hosszú, gázpalackokat szállító kamion. A három autó egymás mellett haladt felfelé a hídra. Vezetőik farkasszemet néztek, majd a Gáborékat körülzáró autók egyszerre nekik koccantak.
Közben beérték a kamion is, amelytől nem fértek volna el hárman, a kétsávos útszakaszon. Dr. Szűcs autója lefékezett és a még ott maradt autó kezdte leszorítani őket a kamion felé. De szörnyű dolog történt.
Gábor apja, aki elveszítette az uralmát a kocsi felett, felfutott a híd padkájára, majd onnan visszacsapódva telibe találta a kamion hátulját, ami ettől megcsúszott és az oldalára fordult. Gáborék autója, széttört motorháztetővel, lassan csúszva, de megállt.
A három őr, a az oldalra fordult teherautóba rohant és így felborították azt. Az autó berobbant hatalmas lángfelhőt alakítva ki ezzel. Gábor vérző fejjel kiszállt a kocsiból és a robbanás irányába nézett. A detonáció, valahol a híd közepén zajlott le. Közben lefékezett mögöttük Dr. Szűcsék autója, de ők az autóból figyelték az eseményeket.
A gázpalackok, melyeket a jármű szállított, nem bírták a kiképzést és a hőt. Egyenként berobbantak, hatalmas láng és porfelhőt keltve ezzel. A kamion darabokra szakadt és darabjai eltalálták a híd íves fémszerkezetét.
Az egész útburkolat megmozdult Gáborék alatt. Hátrafordult, de már csak az autóval elmenekülő Dr. Szűcsöt látta. Robbanások zajának közepette odarohant az apja felöli ajtóhoz és feltépte azt. A nyílászáró ettől le is tört, de ő ezzel nem törődve kirántotta vérző lábú apját az ülésről.
-Tudsz járni?- kérdezte tőle.
Az apja bólogatott.
-Igen, de siessünk- mondta és fiával együtt elkezdett gyorsan bicegni arra, amerről az imént jöttek.
A roncsok közt berobbant az utolsó, egyik legélesebb hangú palack is. A robbanásoktól a híd szerkezete felmondta a szolgálatot és a palackok alatt lévő útburkolat is megsérült. Gábor érezte, amint ismét megindul alatta a talaj. A híd, a közepénél kettébe tört, és a hídról lehulló roncsok a vízbe zuhantak.
Gáborék lefutottak a veszélyes útszakaszról és azon a részen álltak meg, amit már a híd pillére biztonságosan megtartott. Visszafordultak a romba dőlt híd felé.
A szerkezet a közepénél ketté törve a vízbe zuhant, eltűntetve ezzel Szeged egyik fő közlekedési útvonalát. A Szeged felöli oldalon szirénák villantak fel és elnézve a másik, távolabb álló híd felé, ott is villogó kék fényeket lehetett látni.
Gábor nagyot sóhajtott és leült az aszfaltra.
-Ebből jó nagy balhé lesz- mondta.
Apja követte a példáját és ő is helyet foglalt.
-Az, de elmondjuk nekik az igazat a doktorról- mondta. -Minden rendben lesz.
Gábor szerette volna elhinni az apjának, hogy minden rendben lesz, de az a tudat, hogy álmában ki tud lépni a testéből és hogy amit megálmodik, valóság lesz, így nem tudott nyugodt lenni.
És még mindig furdalta a kíváncsiság nagyapja miatt. Rengeteg olyan kérdés terjengett benne, amit talán még maga az apja sem tud, csak maga a nagyapja. És így, kétségeg és kérdések közt várta a közeledő mentőket és rendőröket, na meg persze a katasztrófa védelem nem kis csapatát.
Érdekel a második rész! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
