Mr.Chaos webpage - G-Portál

Hazánkban ez nem igazán volt jellemzõ, talán az árának köszönhetõen (általánosan 70 ezer forint körül). Ezért az árért természetesen a Value Pack kapható, amely az alapgép mellett számos kiegészítõt is tartalmaz, így kapunk hozzá egy védõtokot, egy 32 megabájtos MemoryStick Duo kártyát, távvezérlõs fülhallgatót, csuklópántot, kis törlõkendõt és természetesen az akkumulátort, a hálózati adaptert és egy UMD bemutató lemezt. A PSP eddigi elõéletének köszönhetõen itthon már a komolyabb leendõ felhasználók is rákészülhettek a megjelenésre, de errõl majd késõbb. Elõször is tekintsük át, hogy mit tud a Playstation Portable.

A Sony PSP egy 28 dekás (aksival), 170mm x 74mm x 23mm-es méretekkel rendelkezõ kézi játékgép. A kijelzõje 4,.3 inches, 16:9-es képarányú TFT-LCD (maximális felbontás: 480 x 272 pixel, 16 millió színnel). A vezérlést megvalósító gombok és mini analóg josytick az eredeti Playstation rendszer szerint lettek kialakítva, s noha tökéletesen nem tudták lemásolni, elég jól követi azt. Az adattárolás is újszerû a Sony Playstation Portable esetében. A gép tudásához méltó játékok mérete sem éppen kicsi, így szükség volt egy kis méretû, ám nagy kapacitású adattárolóra. Ezt a Sony az UMD-vel (Universal Media Disc) oldotta meg, amely a 6 centis lemezeken 1.8 gigabájt tárolókapacitást jelent. A szimpla oldalú, dupla rétegû (vörös lézerrel olvasott) lemezt egy kis tartóba kell helyezni, majd ezt a PSP-be tenni. A lemezen található tartalom másolásvédelmét a különös lemez mellett még 128 bites AES kódolás is garantálja, amely a lemez egyedi azonosítója, és a gép egyedi azonosítójával kombinálva különösen hatékonynak bizonyulhat.

Az adatokat az UMD mellett a Sony Memory Stick Duo memóriakártyán is tárolhatjuk, sõt erre természetesen még mi magunk is menthetünk (és nem csak a beállításokat és játékállásokat). Az adatfeltöltést több módon is végezhetjük, hiszen a PSP ezen a területen sem szûkölködik a tudással. Az USB csatlakozó révén bármikor csatlakoztathatjuk számítógépünkhöz, ilyenkor "PSP Type A" fedõnevû, teljesen hagyományos cserélhetõ adattárolóként mûködik. Ezen kívül infravörös adatátvitel és az IEEE 802.11b (Wi-Fi) vezetéknélküli adatátvitel is rendelkezésünkre áll, természetesen nem csak másolgatásra, hanem több PSP összekapcsolódásához és multiplayer játékhoz. A Wi-Fi egy gombnyomással kikapcsolható, így nem fogyasztja az akkumulátort, amikor úgysincs szükség rá. A lítium-ion aksi töltését AC adapter csatlakozásával végezhetjük. Egy teljes töltés után átlagosan 4-5 órán át használhatjuk folyamatosan játékra vagy más multimédiás alakalmazásra.

A gép alapvetõ paraméterei hasonlóképpen megnyerõek: MIPS R4000 32 bites mag, 333 MHz-es órajellel (1.2 Volton), 128 bites adatbusszal, 32 megás memóriával (4 megabáj embedded DRAM-mal), matematikai és vektormûveleti társ-processzorokkal, 3D-CG kiegészített mûveletekkel. A grafikáról két grafikus mag gondoskodik: az elsõ 3D-s görbített felületeket, tömörített textúrákat, több hardweres megoldást (így nagy sebességet) és még sok mást nyújt, míg a második mag tartalmazza a rendering és a surface engine-t, 512bites adatbusszal, 166 MHz-es órajellel és 2 megabájtos saját videó memóriával rendelkezik. A maximálisan megjeleníthetõ polygonok száma másodpercenként: 33 millió.

A szoftveres oldalon érdemes kicsit kitérni néhány érdekességre. Az európai PSP késõbbi megjelenése miatt már eleve ellátottabb játékkal, mint elõdei. Természetesen számos új megjelenés várható, köztük a Grand Theft Auto: Liberty City Stories is, amely az eddigi GTA sikerekhez hasonlóan a PSP eladási statisztikáit is lényegesen javítani fogja (különösen azért, mert a játék csak PSP-re jelenik meg). Ennél mégis sokkal érdekesebb a tény, hogy az új PSP már a 2.0 Firmware-t tartalmazza, amely számos javítást és többek között egy internet-böngészõt tartalmaz. Ennek elsõ látásra örülni lehet, ám a PSP egyik nagy elõnye, hogy házilag készített játékok és különféle programok futtatására is lehetõség van, ha nem is éppen egyszerûen. A Sony levédte a firmware-t, hogy házi fejlesztéseket ne lehessen alkalmazni, de ezt a programozók hamar megfejtették. Az új kiadáshoz megjelent 2.0-ás rendszer lehet, hogy számos újtást tartalmaz, ám az említett házi fejlesztéseket ("homebrew" szoftverek) nem lehet tökéletesen futtatni.

Elsõ látásra a házi fejlesztések egyszerû futtatása épphogy a Sony érdeke is lehetne, hiszen így a PSP közösség sokkal kreatívabb, sokkal aktívabb életet élhetne. Az 1.0 és 1.5-ös rendszerhez megjelent "házi" fejlesztések között találhatunk egyedi fejlesztésû kis játékokat (Tetris, PacMan), de ismerõs címeket is, így például Doom 1&2 átiratot PSP-re, különféle emulátorokat (SNES, Gameboy-ok, Playstation 1, sõt még Amiga 500 is, stb), illetve a kalandjátékok kedvelõinek a sikeres, multiplatformos ScummVM futtatókörnyezet PSP-s változatát is. Ezen felül különféle felhasználói programok teszik színesebbé a skálát, így sokkal vonzóbbá a Sony PSP-t a leendõ vásárlók számára. A felhasználói programok köztött a fejlettebb médialejátszó mellett találunk olyan programokat is, amelyek a WiFi internetezést kihasználva nyújtanak olyan lehetõséget, amit egyébként inkább egy PDA-tól várnánk el, s nem egy hordozható játékkonzoltól (pl. a HTTP és FTP szerverek, VNC kliens, amely lehetõvé teszi, hogy a PSP-rõl, az interneten keresztül, az otthoni PC dekstopját látva tudjuk azt vezérelni, mintha csak ott ülnénk a gép elõtt).

A Sony részérõl is érhetõ a jogos védelem, hiszen a szabad alkalmazásfejlesztés és futtatás elõbb-utóbb sajnos kalózkodáshoz is vezet, vagyis az UMD lemezrõl leszedett adatokat esetlegesen memóriakártyáról is futtathatjuk. Ez persze közel sem tökéletes megoldás, de a játékok amúgy sem túl alacsony ára miatt mégis több játékos lenne rákényszerülve a másolt játékok beszerzésére. Ennek jogos védelmében az újabb szoftverek sokkal jobban támaszkodnak az UMD használatára, például az audio tekintetében. Mégis, a Sony jelenleg csak újabb firmware újabb védelmével próbálja védeni a játékkészítõ cégeket, jogi lépéseket is csak az európai megjelenés elõtt Angliába beszállító cégek ellen kezdeményezett, védvén a saját piaci érdekeit. Remélhetõleg idõvel születik majd valami közös álláspont, amivel a Sony is védi saját és a játékkészítõk érdekeit, illetve az ügyes szoftverfejlesztõk is kiélheti kreativitásuk, ezáltal még érdekesebbé és sokkal kevésbé játékkonzolossá téve a PSP-t. Erre példa lehet a Playstation 2 esetében kiadott linux fejlesztõi környezet, ami ugyan mérsékelt sikereket könyvelhetett el, bár tény, hogy egy hordozható eszközre izgalmasabb fejlesztéseket lehet készíteni.

Az Sony saját UMD szabványa elég speciális és elég jó védelmet jelent a játékkészítõknek (lévén, hogy a lemez otthoni körülmények között maximum visszafejthetõ, de speciális hardver nélkül nem másolható). Kis negatívum, hogy a DVD-lejátszóknál megszokott módon a régiókódolást az UMD lemezeknél is alkalmazzák, azaz Európában a kettes régiókód van érvényban, vagyis amerikából (1-es kód) hiába is rendelünk filmeket, azokat az európai PSP-n nem tudjuk megnézni (ám szerencsére legalább Japán szintén a kettes régióba tartozik).

Összességében a magyarországi megjelenést az itthoni anyagi vagy viszonyok vagy a kisebb és ráadásul megjelenés utáni reklám miatt nem kísérte akkora vásárlási láz, mint amit múlt év decemberében Japánban, idén tavasszal az USÁ-ban és most, szeptember elsején a többi európai országban láthattunk. A boltok elõtt itt nem álltak hosszú, kígyózó sorok és nem fogyott el már elsõ nap azonnal a teljes készlet. A Value Pack ára jellemzõen 70 ezer forint, amely a legtöbb potenciális vásárlót is még elgondolkodtatja, ha egyáltalán megengedheti magának.