16.fejezet

Hős nékül, lélek nélkül

 Olyan komor hangulat tört ki a négy barát és Kollányi között, hogy az szinte fogható volt a levegőben. Az utcán sétáltak egymás mellett, néma csendben. Kollányi a papírokat olvasta, míg a többiek azon morfondíroztak látják - e még valaha a barátjukat. Már tizenhárom éve ismerik, és rájöttek, hogy nem kell elpártolni tőle, amiért ilyen, hanem támogatni kell. Ilyen az igaz barát.

 A bisztrónál járhattak, amikor ismerős arcokkal találkoztak. Rácz és Kiss jött velük szemben, rémült arccal. Kollányi felkapta a fejét az érkezőkre.

 -Hát maguk?- kérdezte.

 -Menekülünk- lihegte Rácz és csorgott a veríték az arcáról. -Behívtak a kapitányságra, de mikor közeledtem a kapitányság felé megpillantotta a doktornő csapatát. Késő volt, ők is észrevettek és üldözni kezdtek még ránk is lőttek.

 -Fényes nappal?- hülledezett Sanyi és Misi egyszerre.

 -Ezek bármire képesek, hogy félreállítsák azokat, akik sokat tudnak- morogta Kollányi. -És hogy lógtak meg?

 -Felpattantunk egy buszra, és szerencsére nem vettek észre minket- vette át a mesélést Kiss. -De ahogy láttam autóba szálltak utána, mert elég sokan felfigyeltek a lövésre.

 -Értem- bólintott Kollányi. -Én közben megtaláltam azt, amit akartam és mostmár tudom, mi a kapocs Várkonyi és a doktornő között.

 -És mi az?- kérdezett közbe Fanni.

 Kollányi a lány elé dugott egy lapot.

 -Ott áll: "...mikor beértem a rendelőbe, a doktornő már ott társalgott Várkonyival. Nem szeretem azt a férfit, pedig valószínűleg néhány év múlva, ő lesz a rendőrfőkapitány..."- idézte Kollányi. -Tehát János ismerte Várkonyit ráadásul nem is csípte a fickót. De ezek szerint a doktornő igen régóta kettősügynököt játszik.

 Sanyi felmordult, Misivel és Orsival együtt.

 -A fiúval mi újság?- kérdezte Rácz.

 -Sajnos ő távozott, szerintem a városból is- mondta Kollányi búsan.

 -Na de hát miért?- kérdezte ezúttal Kiss. -Rá most van a legnagyobb szükség.

 Kollányi bólogatott.

 -Pedig meg van a gyógyszer, amivel meggyógyulhat, véglegesen.

 A négy barát felkapta a fejét.

 -Igen? És nekünk nem akart szólni?- kérdezte dühösen Sanyi.

 Kollányi végignézett a dühös társaságon.

 -Ez kimaradt, de az a lényeg, hogy a szernek egy hét hűvös kell, hogy a benne lévő orgazmusok életre keljenek- mondta a férfi.

 -Egy olyan baktérium, ami a hideget szereti?- kérdezte döbbenten Kiss.

 -Igen, mondhatjuk- bólogatott Kollányi, de hirtelen elakadt a lélegzete.

 Sanyi a férfira nézett.

 -Mi a baj?

 -Ha most a doktornő és a csapata magukra vadászik, akkor a kórház igazgatója is sorra fog kerülni- mondta hadarva és elindult előre. -Értesíteni kell!

 Rácz és Kiss követte, majd a négy fiatal is utánuk kocogott.

 -Miből gondolja?- kérdezett előre Orsi.

 -Mert ő is benne van ebben a buliban, de hosszú történet- magyarázta Kollányi. -Kéne egy kis apró- mondta, amikor egy pár telefonfülkéhez érkeztek.

 Mindenki rázta a fejét, hogy bizony üresek a zsebei.

 -Akkor elgyalogolunk a házáig- mondta Kollányi. -Itt lakik, a Fodorkert városrészben, öt perc.

 -Remélem- morogta Sanyi és Fannit átkarolva a férfi után lépdelt, társaival együtt.  

 Egy szót sem szólva sétáltak egymás mellett a tarjáni panelsorok között. Sanyi a mobiltelefonját nyomkodta, hátha eléri Gábort.

 -Nem fogja felvenni- nézett a fiúra Kollányi, mikor meglátta, hogy a telefon a füle mellet van. -A telefonja fent van a szobájában, az asztalán.

 Sanyi savanyú képpel zsebre dugta a telefont és csalódottan haladt tovább. Legbelül mind sejtették, hogyha nincs itt Gábor, nem tudják legyőzni a doktornő csapatát. A négy fiatal azt is tudta, hogy valószínűleg most is épp a vesztükbe menetelnek.

 Amikor áthaladtak a József Attila sugárút aszfaltján, a mellettük lévő kereszteződésen két rendőrautó száguldott át a piroson, ám megkülönböztet jelzés nélkül. Kollányi furcsának vélte, csak úgy mint Rácz. Ám mielőtt gondolkodhattak volna, az egyik autó hatalmasat fékezett és felfarolt a járdára, majd megállt velük szemben. Ők már épp azon a szakaszon haladtak, de az autó manőverére megtorpantak.

 A másik autó zavartalanul száguldott, majd befordult egy kis utcába. Kollányi motyogott valamit, majd hátraszólt a többieknek.

 -Futás, be a panelok közé, és a hátsó utcákban várjatok, ha tíz perc múlva nem megyünk, ne várjatok.

 A négy fiatal bólintott, és elkocogott a füvön át az egyik panelépület mögé.

 Közben Rácz, Kiss és Kollányi farkasszemet nézett a rendőrautóval. Kollányi nem bírta kifürkészni kik ülnek az autóban és hányan vannak, de körülbelül négy - öt főre saccolta a létszámukat.

 Az autómotorja felmordult. Kollányi még látta, ahogy a közeli villamosmegállóból oda - oda tekingetnek az emberek, majd a kocsi hatalmas gázzal megindult feléjük.

 Rácz előrántott szolgálati fegyverét és egy lövéssel kilőtte a kocsi bal első kerekét, ami ettől megvadult és ráhajtott a fűre. A három férfi szájtátva bámulta az eseményeket. Látták, ahogy az autó felszalad egy kisebb buckára és kis repülés után oldalba talál egy parkoló kisteherautót. Szilánkok és műanyagdarabok repültek minden irányba, majd a rendőrautó még további két személyautót tarolt le, mire párat átfordulva, megállt a füvön.

 Kollányi azonnal elrohant abba az irányba, nyomában Rácczal és a tátott szájú Kissel. Rengeteg bámészkodó jött a közelükbe, megnézni, mi is történt.

 -Hátrébb!- szólt rájuk Kollányi, majd közelebb lépett az autóhoz és megfigyelte kik is ülnek benne. Közben mellé érkezett Rácz is.

 -Ismeri őket?- kérdezte tőle Kollányi, mivel ő egyiket sem tudta felismerni.

 Rácz mélyet bólintott.

 -A kollégáim- mondta halkan. -Vagyis csak voltak, egy ilyet nehezen élhettek túl- mondta halkan.

 -Hívjanak mentőt!- szólt hátra a bámészkodóknak Kollányi.

 Kiss ekkor ért melléjük.

 -Mi lesz a kórházigazgatóval?- kérdezte, amikor meglátta a totálkáros autót.

 Kollányinak elkerekedett a szeme.

 -Tényleg, neki is segítenünk kell- mondta és elindult a panelok felé, ám egy pisztoly csövével találta szemben magát.

 A doktornő állt előtte, és pisztolyt szorított a fejéhez. Mögötte ott állt a két Várkonyi, és a ragtapaszokkal teli Varga. Mindegyikőjük pisztolyt tartott a kezében.

 -Dobja el!- szólt Ráczra Várkonyi.

 A férfi egy darabig nézte a kezében lógó fegyvert, majd leejtette a földre és Várkonyi elé rúgta.

 -És most szépen előcsalogatják nekünk a kórház igazgatóját, majd a mi kis szuperhősünket is- mondta a doktornő.

 -Felejtsd el, semmit sem teszek meg- morogta a pisztoly másik oldaláról Kollányi. -Lőjj le, de nem teszek nektek semmit sem.

 A doktornő ekkor Ráczra fogta a pisztolyt.

 -Akkor őt ölöm meg!-mondta és elsütötte a pisztolyt.

 Az elsüvítő töltény azonban  Rácz füle mellett suhant el, aki szinte érezte a golyó melegét.

 -Ne!- kiáltotta Kollányi. -Segítünk- mondta és elindult abba az irányba, amerre az igazgató lakott. Ekkor látta meg a másik rendőrautót, amit ők nem vettek észre.

 A doktornő elmosolyodott.

 -Rendben, ezt vártam- mosolygott tovább. -Most nincs itt senki szuperhős, aki megvédhetne.

 Miközben ezeket mondta, körülnézett, nehogy Gábor felbukkanjon valahonnan, de bizony a fiú nem jött elő sehonnan sem.

 -Mozgás!- bökött a pisztollyal Rácz és Kiss felé, akik követték Kollányit. 

 Az idősebb Várkonyi és Varga elvezette őket abba az irányba, és miután lerendezték a bámészkodó tömeget, egy egyszerű " rendőrségi ügy" szöveggel, a doktornő és Várkonyi is követte őket.

 -Maga szerint észrevették a fiatalokat?- suttogott előre Kollányinak Rácz.

 -Szerintem nem, de maradjon csendben- szólt vissza halkan a férfinak.

 Érezte, hogy hatalmas bajban vannak, de Gábor nélkül igen nehezen fognak kimászni belőle.

 Gábor eközben valahol a 47-es út mellett üldögélt egy buszmegállóban. Napraforgómagot ropogtatott és várta, hogy jöjjön az első szentesi busz. Valahol Algyő mellett lehetett, csak odáig vitte a busz, amit elért kilenc óra körül, a bankautomata meglátogatása után. Több tízezer forintot emelt le a számlájáról és abból reggelit vett és némi nassolni valót.

 Abban a megállóban töltötte az éjszakát is, és egyáltalán nem érdekelte, hogy mit gondolhatnak róla, az ő mellett elhaladó emberek. Legbelül érezte, hogy barátait cserben hagyta és ez valahol nem helyes, ám továbbra is az az érzés volt magasabban benne, hogy menjen jó messze a várostól. Eszébe jutott az is, hogy mobiltelefonját is otthon hagyta, pedig arra még szüksége lehet. De legalább az iratai nála voltak.

 Egy fekete autó hangos motorzaja felébresztette őt az émelygésből és felkapta a fejét. A karórájára nézett és megállapította, hogy még egy óra, és ott van a busz, ám furcsa érzés fogta el, amit már máskor is érzett. Olyan erős fájdalom tört rá a semmiből, hogy felüvöltött és arccal előre dőlt a poros földre.