A napomat nagyon nem érdemes leírni, csak az esküvő volt még emlékezetes, amin voltam. A Dómban volt, de nagyon nem érdekelnek az ilyen, úgymond „színjátékok”. (A pap 20-szor mondta el azt, hogy Isten így, meg úgy szeret, csak átfogalmazva…)

 A pályára negyed nyolc fele találtam le. Pityu már várt engem, s vele együtt Peti és Veszti is lelkesen üdvözölt. Tibinél is hasonlót vettem észre, ám mégsem volt olyan, mint az előző három személyé. Nem akartam sokáig maradni, így fogtam magam és beültem egy eldugott helyre, hogy kicsit egyedül lehessek.

 Húsz perc múlva ismerős alakkal találtam szembe magam, aki azonnal le is telepedett mellém. Pityu jött. Jött, hogy lelket öntsön belém, szerinte ilyenkor a társaság a legfontosabb, s talán igaza is van. Mondta, hogy egy jó buli, vagy egy beszélgetés is kiszedné belőlem a rossz kedvet. Talán megfogadom a tanácsát.

 Elbeszélgettem még vele, majd fogtam magam és hazajöttem egy korábbi busszal. Nem volt kedvem ott maradni, egyszerűen kezdek félholttá válni, de nem hagyom, hogy elhagyjam magam lépnem kell, és lépek is.

 Két napra elhagyom a várost és ellátogatok Ferencszállásra, unokatestvéreimhez, hogy nyugalmat leljek. Tehát a honlap is 2 napig érintetlen lesz és a pályán sem leszek ott. Szóval, hip – hip - hurrá,  lehet örülni.

 Még pár szót arról, hogy hamarosan itt az ősz, a suli és újabb adag teher. Mindenki kezdjen el felkészülni, még ha olyan könnyűnek is gondolja a dolgokat. Jó éjt, sziasztok!