Délután, a pályára mentünk és ahogy Pityu barátommal megbeszéltem: streetballozni fogunk. Nem is történt másként. Már 2-0 volt a javamra, mikor megszólaltam: „-Pityu, ne hagyd magad.” Nem is hagyta, és elvert 5-3-ra. Nagyon jó kis meccs volt. Utána Szentétől kaptam ki 5-3-ra, majd Gabszi fiút (J) vertem el 5-1-re. Szerencsém volt. Sanyi következett, őt 5-3-ra vertem, de a visszavágóban 5-0-ra kaptam ki. Hangulatos meccssorozat volt.

 Jött az este is, hál istennek, iszonyú meleg volt, ömlött rólunk a víz. 20:00-22:45-ig a hangulatom ott volt a topon, de volt egy húsz perc, amikor nagyon szarul éreztem magam egyes emberek szemétkedései miatt, s ez később, mikor hazaértem, újból előjött. Nem ártottam annak az embernek, nem értem ő miért bánt meg engem. Vagy talán én vagyok a hülye és ártottam neki, csak nem veszem észre?

 Nem tudom már mit higgyek és mit tegyek, hisz ha barátnőt akarok szerezni, akkor mindig szarul járok. Egyedül kéne inkább maradnom, és nem foglalkozni a nőkkel? Talán ez a megoldás. De én magam sem tudom. Majd egyszer rájövök tán arra, hogy mi igaz és mi nem, mi a helyes és mi nem.

 Máma megint kosarazni fogok, hisz az elfeledteti velem a sok szar emléket, és rossz gondolatot. És üzenem annak az embernek, aki neheztel rám: ha nem bírja az arcom, az oldalamra se nézzen fel, ide csak a normális látogatókat és a BARÁTAIMAT várom. Nem olyanokat, akik a hátam mögött mindent összehordanak rólam.

 Este még találkozunk, legyetek jók!