Augusztus 20.-án, államalapításunk ünnepén, szervezetten, a haverokkal a Tisza – part felé vettük az irányt. Nem húzom a dolgokat, nagyon szép tűzijáték volt, gratulálok a szervezőknek. Hangulatos előadás volt. Nos, ami utána történt, azt pár szóban írnám le: eső, futás, csalódások, szívtörések.

 Na persze igen sokáig lent maradtam még a többiekkel (kb. fél 1, 1 óra között mentem haza mamámhoz), és közben szerencsésen fejbe lőttem magam az ásványvíz kupakjával. Na, hurrá, ez volt körülbelül a tetőpont, és persze a kis műanyag motorral való randalírozás.

 Máma pedig Pityuval streetballoztam egyet, s persze el is vert, 5-3-ra. Többre is el tudott volna, hisz sokkal jobb játékos, mint én. És a ma elhangzott szavai után, csak felnézni tudok rá: „Tom az jó span, Tom az jó arc.” Valahogy így mondhatta, de jól estek a szavai, ahogy összetörten ültem a padon és támasztottam a fejemet. Brigi is lent volt ugyan, de nagy ívben tett arra, hogy mi a bajom, felőle meg is dögölhetnék, nem nagyon zavarná, ahogy máma észrevettem. Ma egyedül Peti, Veszti, Pityu, Ricsi és Vivi volt velem jó fej, szóval külön köszönet nekik.

 A szerelemben ma se voltam szerencsés, na de mikor vagyok az? Sohase. És akkor megint ott vagyunk, hogy én itt sírok, hogy milyen szar az életem, mikor másoknak is az. Ezt jól tudom, hogy nem vagyok egyedül! De amikor ma, a buszon hazafele egy szerelmes párt láttam meg, összeszorult a gyomrom, és olyan rossz érzés fogott el, ami talán még sohasem.

 Így van ez szerintem mindenkivel, aki olyan helyzetben van mint én. És most is csak azt tudom írni, hogy talán nekem azt adta ez a kibaszott sors, már ha van, hogy egyedül dögöljek meg. Hát én ebből nem kérek, de csalódni sem akarok még egyszer, egy lányban sem.

 Utószóként annyit, hogy a Halálos álmok talán kiadásra fog kerülni, de én sok jót nem jósolok neki, ez majd kiderül. Mindenesetre próbálok bizakodó lenni. De most elvonulok, egyedül kell lennem. Jó éjt!