A pályán érdekes dolgok történtek: egy csillagnak vélt tárgy fél – 1 perc alatt árért a felettünk, s a túloldalt eltűnt az égbolton. Én magam jó nagyot néztem az eseten, hisz folyamatosan ki volt világítva, s repülőgép tudomásom szerint nincs így kivilágítva, s amilyen manővereket és gyorsaságot levágott, arra se képes egy mostani repülő.

 Amúgy én hiszek az ilyen földönkívüli élőlények létezésében, hisz olyan nagy a világegyetem (ha tényleg akkora, amekkorának mondják) akkor biztos kell lennie egy másik bolygónak, ahol élőlények élnek.

 A másik érdekesség azaz volt, amikor akkorát estem, mint az ólajtó. Rohantam a pályán, s épp a betonfalat készültem átugrani, amikor a sötétben beleakadt a lábam az általam cipelt nejlonzacskóba, amikor abban megbuktam, s nekiszálltam a betonnak és átrepültem rajta. Az egész sípcsontomat lehorzsoltam, de szerencsére nem annyira vészes seb lett.

 Holnap: jön Sebsi, Zoli, Brigi és Gábor, tehát visszabővülünk, de kíváncsi vagyok néhány emberre. Nem kérdés: Brigire. Ha ugyan olyan lesz velem mint volt, akkor az azt fogja jelenteni, hogy ezt a csajt is buktam, mint eddig az összeset.

 Ennyi volt a mai blog, jó éjt mindenkinek!