|
Újra csak a magány
Nagy Tamás Zsolt/Mr.Chaos 2007.08.17. 22:10
Bocsánat, hogy reggel nem írtam, de nem volt elég időm rá. De most pótlást kaptok. Igaz, nem Xtra blog lesz, csak egy kicsit nyíltabban beszélünk egy régi témánkról, de előtte a mai nap rövid leírását olvashatjátok el.
Hát, amit tegnap kértem, az ma nem vált valóra: olyan vacak nap volt, hogy a kedvem zuhant, mint vak ló a szakadékba. Nevettem ugyan néhányat, de rossz kedv, a magány ott volt a fejemben, s a fára is hiába másztam fel, hogy friss levegőt szívjak, minden ugyan olyan szar volt, mint előtte. Talán velem van baj.
Ma sétáltunk egy jót Szentével és Nudlival, majd a pályán múlattuk az időt. A holnapi naptól inkább nem várok semmit sem, úgy is csak katasztrofális lehet. De majd kiderül…
Amikor felültem a fára, akkor szembe találtam magam Brigi nevével, ami oda van vésve az ágba, s egy szívvel van körülvéve. Szorító érzés fogott el belül, s elgondolkoztam, vajon mit csinálhat most, gondol – e rám, vagy valami hasonló. És akkor úgy döntöttem lemászok arról az ágról, egyel lejjebb, ahol nem látom a nevének a betűit, s másra igyekeztem gondolni, hátha elvonja a figyelmemet. Ugyanis ebben az évben egy lányt sem kaphattam meg, pedig akikkel eddig járni szerettem volna, azokat szerettem is. De a sors ezt szánta nekem, és most ne nézzetek úgy, mint aki mindig nyavajog, mert nincs barátnője. Tudom, hogy nyavajgás, de azt nem, hogy mennyire szar érzés. Majd akkor tudni fogjátok, ha nektek lesz ilyen.
Ám később ugyan visszamásztam arra az ágra, de sose néztem a feliratra, s később le is jöttem a fáról, és visszakullogtam a pályára a többiek közé. Akkor érkezett Arni – Klau – Vivi triója, s ők is csatlakoztak hozzánk, de én csak a fejemet fogtam, s az aszfaltot bámultam.
Amúgy ha olvassátok a könyvemet, akkor elég könnyű rájönni, hogy ott is mindegyik végén a főszereplő nem a párjával ünnepli a happy endet. Ennek azaz oka, hogy a főszereplő helyére az én személyiségemet illesztettem be, s azért nem kapja meg sosem az élete párját, legyen szó Fonyódiról vagy Farkasról. De ez így fog maradni a Barát vagy ellenség?-ben és valószínűleg az Ace Combatben.
Tehát a magány szorongat újra és újra. Míg mások párt találnak maguknak, addig engem kikosaraznak, kidobnak, s semmibe se vesznek. Ez van, tehát akkor ennyit érek, de nem búsulnom kéne, hisz állítólag jó író vagyok, legalább ott tehetnék le valami igazán nagyot. De ez is csak álom, mint egy szerető lány, aki mindig mellettem áll és én is mellette.
Ez volt a mai írásom, remélem elnyerte a tetszéseteket, s okultok belőle, illetve megértetek engem is. Jó éjt!
Szólj hozzá, vagy írj véleményt!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
